Részletek a könyvből
Táncol a kongresszus
Részlet A tőzsdesztori című könyvből
A budavári Hiltonban még nem láttak ennyi hírneves pénzforgató szakembert egyszerre. A konferencia előadói és hallgatói között egyaránt ott voltak a tőzsdemozgalom tagjai és igen sok, akkor bekapcsolódni vágyó bróker-, befektető- és szakértő-jelölt. Eljött André Kosztolany is; aki akkoriban gyakran járt itthon. Járait már évek óta ismerte, akivel sokat beszélgetett a tőzsdéről.
Az idős úriember sok évtizedes kereskedési tapasztalatát oly bölcs derűvel adta át a fiataloknak, hogy az új generáció sokáig nem is vett más könyvet a kezébe, mint az ő lassan magyarul is megjelenő köteteit. Könyvei sokak számára alapvető olvasmánnyá váltak. Kosztolany a háború előtti tőzsdéről ismerhette és a konferencián régi jó ismerősként üdvözölhette Jancsó Bélát, aki örkényi csirkefarmjáról nemrég tért vissza a tőkepiacra, hogy bekapcsolódjon a tőzsde szervezésébe.
Az értékpapír-szekcióban először a Nemzeti Bank egyik kutatója taglalta a régi tőzsde érdekfeszítő történetét. Majd Bokros Lajos – rezzenéstelen arccal ülve a tőle harminc centiméterre mozgó kamerák előtt - a nemrégen alakult tőkepiaci főosztály célkitűzéseiről számolt be. Kijelentette, hogy a jegybank egyértelműen támogatja a tőzsde létrejöttét. Járai Zsigmond azzal folytatta, hogy 1988-ban már több mint kétszázezer befektetőnek van kötvénye, s java részüknek százezer forintnál nagyobb összegben. Járai szerint a magyarok igen kedvelik a kötvénytőzsdét, semmi gond nincsen a befektetői mentalitással.
Antal László a tőzsde makrogazdasági szerepéről kifejtette, hogy a tőzsde információközvetítőként inkább megszilárdítja, mintsem szétzilálja a gazdaságot. Az elrontott központi vezérlés jóval nagyobb károkat tud okozni – mondta -, mint egy-egy tőzsdeválság vagy néhány spekuláns. Egy évvel korábban talán még ő sem gondolta volna, hogy ezen a tavaszon már ilyen pompás konferenciát lehet rendezni a tőkepiacról, a tiltott eszméről, aminek kimondása alig egy évvel korábban intézetének felszámolásába került.
Várhegyi Éva a Pénzügykutató Rt.-ből a jövedelemelosztási rendszerről és a szabad tulajdonlási formákról szólva rámutatott: bár az új társulási jogszabályok nélkülözhetetlenek a tulajdonviszonyok reformjához, a friss vállalkozások ezrei ugyanakkor alig kapcsolódnak a tőkepiachoz, mivel főleg munkaerőpiaci gondok megoldására jöttek létre. A vállalkozások alapítását mutató statisztika nem mond tehát sokat a tőzsde jövőjéről. Mivel ezek a cégek aligha nőnek elég nagyra ahhoz, hogy a piacról tőkét tudjanak felvenni, hiú ábránd lenne – mondta -, bennük látni a jövő nyilvános részvénytársaságait.
A szakértők közül egyébként senki nem állította, hogy most vagy soha alapon kell tőzsdét alapítani. Járai azt jósolta, hogy a tőzsde akkor nyílik meg, amikor a politika áldását adja rá, bár a gazdasági viszonyok még nem lesznek eléggé érettek. A jelenlévők többsége is inkább azt hangsúlyozta, ő személy szerint miért szeretné, hogy a tőzsde mint intézmény mihamarabb létrejöjjön. Az általános vélemény az volt, hogy egy szervezet tudja egyengetni a piac fejlődési útját és elősegíteni a nemes piaci célok megvalósulását.
A nemes piaci viszonyok közé - jelentette ki Járai - nem férnek be az ádáz spekulánsok. Tett is néhány spekuláns-ellenes megjegyzést. A konferencia előrehaladtával aztán kénytelen volt visszakozni, többek közt a mellette ülő Debreczeni Kálmán, valamint a nézők sorában az első sikeres kibocsátó, a Skála Rt. igazgatójaként jelen lévő Réthy Imre erőteljes ellenvéleményének hatására.
Száz János az árazási elméletekről tartott előadást. Új megvilágításba helyezte a tőzsdét: úgy fogalmazott, hogy a tőzsdén a piaci szereplők különböző időpontban felhasználható pénzeiket cserélik el. Aki részvényt vesz, a vállalat holnapi jövedelmébe fektet be. Ugyanezt
a szerepet tölti be a kötvény is, csakhogy az hitelügylet: a kötvényt a vállalat visszafizeti a befektetőnek, míg a részvény visszafizetés helyett tulajdonjogot ad birtokosának. A vállalat dilemmája tehát az, hogy miből finanszírozza működését: bankhitelből, kötvény- vagy részvénykibocsátásból, esetleg ezek keverékéből? Létezik-e erre valamilyen általános, jó válasz? – tette fel a kérdést Száz. A Nobel-díjas Modigliani és szerzőtársa, Miller óta ismert – mondta -, hogy nincs abszolút optimális vállalati forrásszerkezet. A cég alkalmazkodik a piaci lehetőségekhez: ott vesz fel tőkét, ahol ez számára a legkedvezőbb. Ez nagyban függ a szabályozástól, amely kijelöli a verseny kereteit. Ahhoz, hogy a cég a felvett forrásból jövedelmet tudjon teremteni, az eredményesség növekedésében érdekeltté kell tenni a dolgozókat is. E gondolatmenetből fakadóan Száz azt javasolta, hogy a dolgozó a fizetését jelenbeni pénz és jövőbeni pénz keverékeként kapja: a bérezés álljon készpénzből és részvényből. Ebből úgy tud jövedelemre szert tenni, ha a részvényárfolyam növekszik. A cél eléréséhez a dolgozónak is jól kell teljesítenie! Ez az érdekeltségteremtés alapja - hangsúlyozta. Még korszerűbb az a megoldás, amikor az alkalmazott részvényt sem kap, csak jogosultságot, azaz opciót arra, hogy hozzájusson a részvényhez, ha a részvény árfolyama előre meghatározott mértékben növekszik.
Az értékpapír-alapú származtatott piac csíráiról beszélve Sulyok-Pap Márta egyetemi tanár kiemelte, hogy a Nemzeti Bank kötvényirodája régóta jegyez visszavásárlási árakat, vagyis határidős árfolyamokat az általa forgalomba hozott kötvényekre. - Érdekes kísérletet folytat az MNB – mondta -, hiszen a jelenlegi kötvénypiac egyik éltető eleme az, hogy a nyereséges vállalatok lejegyzik a forráshiányos cégek papírjait, így valódi, piaci árazásról aligha beszélhetünk; eképpen a határidős árfolyamokat sem lehet valódi, a kereslet-kínálat által kialakított formuláknak tekinteni.
A hallgatóságot igencsak felvillanyozták Debreczeni Kálmán felszólalásai. A fiatalember ezúttal sem rejtette véka alá véleményét: szerinte ez a tőzsde is a tervgazdálkodásban megszokott módon jön majd létre.
– Először is, veszünk egy kis paternalizmust, hiszen megszoktuk, hogy állam bácsi gondoskodik rólunk; amennyiben nem akar, azt kikérjük magunknak. Aztán összegyúrjuk egy kis bürokráciával, ráteszünk valami biztonsági szelepet, és tessék működni! - háborgott. Ő fejtette ki a spekulációs pénz szükségességét. Ennek forrását csakis a bankoknál tudta elképzelni: Debreczeni mindig is a tőkehiány miatt ellenezte a brókerszakma különállását.
Az előadások és a viták egymást váltották, sokan bekapcsolódtak a beszélgetésbe és így az esemény részesének tekinthették magukat. Számos hallgatónak ez a konferencia volt az ugródeszka a tőzsde felé.
Bácskai Tamás zárszavában hangot adott abbéli szomorúságának, hogy a likviditás-hiány jóval túlnőtt a belvárosi kötvénypiacon. – Odáig jutottunk, hogy az MNB külföldi hiteleit az eddigi hét kölcsönző helyett most negyvenkilencen rakják össze, és ezt a bankban úgy kommentálják, hogy nagyszerű, micsoda tömegek állnak mögöttünk! Bácskai hiányolta továbbá az egységes, átütő, rendszerváltó reformerőt: a helyzetet szerinte az államigazgatási hivatalokban megrekedt bürokrácia és a csupán a folyosókon ellenszegülő alkalmazottak jellemzik; a professzor ezt folyosói demokráciának nevezte.
Andre Kosztolany-n és Jancsó Bélán kívül még egy magyar előadó vett részt a konferencián, aki tőzsdei kereskedőnek mondhatta magát: a náluk jóval fiatalabb Morvay Gábor, aki ekkor már három éve élt az Egyesült Államokban. Amikor fülébe jutott a konferencia híre, bejelentkezett Debreczeninél és helyet követelt az árupiacoknak is. A Morvay által szervezett szekcióban nemcsak a Drexel, hanem egy másik nagy hírű brókerház, a Merrill Lynch is képviseltette magát. A profi tolmácsok a legtöbb szakszó tartalmát, magyar megfelelőjét nem ismerték; sokszor az angol szót ragozták magyarul.
A külföldiek és a magyarok egymást váltva mutatták be, miként működnek az árupiacok. Több előadó kitért a határidős kereskedési technikákra is. A tőzsdei kereskedési mentalitás elemzése kapcsán több olyan dolog is szóba került, ami a szomszédos teremben ülésező értékpapírosoknál még nem: itt például már kimondták, hogy az elmaradt haszon is veszteség. A szóhoz jutó hazaiak közül ebben a szekcióban jóval többen adhatták elő
személyes tőzsdézési tapasztalataikat, mint az értékpapírosoknál. Visky Katalin részletesen előadta, hogyan is tőzsdézik az AGRIMPEX immáron tíz éve .
Morvay elégedetlen volt a konferenciával: sérelmezte, hogy az illetékes miniszterek csak harmad-ötödrangú helyetteseikkel képviseltették magukat. Az előadókat is kemény szavakkal illette, mondván, nem arról kellett volna beszélniük, hogy külföldön hol és milyen tőzsdéken kereskednek - ezt szerinte mindenki tudhatja -, hanem arról, hogy itt és most ki milyen lépéseket tesz a hazai tőzsdék létrehozásáért.
Chicago egyetlen elismert kelet-európai brókerének nyilván igaza volt, csak hát az a hazai viszonyokhoz képest túl magasra tette a mércét. A tőzsdekonferencia rangos és hangos esemény volt; sokan vettek részt a munkában, és végleg legitimálták a tőzsde szó használatát is.